Lelki fitnesz - A megnyúlt köldökzsinór

Sajnos a veszélyhelyzet újabb intézményi bezárást vont maga után, amely során a tervezett rendezvényeink is elmaradtak. A Lelki fitnesz programunk most az online térbe költözött, a blogot gondolatébresztőnek szánjuk, elolvasása után egy beszélgetésre invitáljuk olvasóinkat a facebook oldalunkon. November 26-án a blog megosztása alatt várjuk a témával kapcsolatos hozzászólásaikat, észrevételeiket. A témához kapcsolódó könyveket jelenleg is kikölcsönözhetik „Könyvet házhoz" szolgáltatásunkon keresztül. 

A szülőkről való érzelmi és fizikai leválás egy természetes folyamat, mely a személyiségfejlődésünkkel párhuzamosan halad. De valójában mikor kezdődik? Amikor megszületik a gyermek, egy ideig még szimbiózisban él édesanyjával. Aztán megtanulja, hogy ő és az anya külön személyiség. Tekinthetjük ezt a leválás első lépésének? Vagy azt, amikor megtanul járni, és egyre több dolgot szeretne önállóan csinálni? Vagy azt, amikor közösségbe, bölcsődébe, óvodába kerül?

A kamaszkor már egy nyilvánvaló lépés a leválásban, sőt tulajdonképpen a kamaszkor fő feladata a szülőkről történő érzelmi leválás. Mivel ez a folyamat általában lázadásban testesül meg, a szülőt és a gyermeket is megviseli. Mindkét fél számára kellemetlen, ugyanakkor szükségszerű. De miért? – kérdezheti sok szülő. Kamaszkorban a kortárs kapcsolatok egyre fontosabbá válnak, amit a szülőnek sokszor nehéz tudomásul venni. Ahhoz, hogy a gyermek ebben az életkorban tudjon nyitni és bizalmas kapcsolatot létrehozni kortársaival, a gyermekkorban kialakult szülői kötődések oldására van szükség. Ennek azért van különös jelentősége, mert ez a feltétele annak, hogy megfelelő önismeretre tegyen szert, és felnőttkorban egészséges önbizalommal és önbecsüléssel optimálisan tudjon egy partnerhez kötődni. Hogyan tudjuk ezt a folyamatot szülőként segíteni? 

A válasz nem egyszerű, hiszen a szülőnek is fel kell dolgoznia, hogy elveszti gyermeke feltétel nélküli szeretetét. Mindenképp fontos a gondolkodás, az érzelmi viszonyulás megváltoztatása annak érdekében, hogy a szülő-gyermek kapcsolat partneri viszonnyá tudjon átalakulni. Azt kell szem előtt tartani, hogy ennek az életszakasznak a legfontosabb fejlődési folyamata az önállósodás.

Hogyan befolyásolja a szülői hozzáállás és az anyagi lehetőségek a felnőttkori leválást?

Az ősi társadalmakban a különböző beavatási rítusok érzékelhetőbbé tették a felnőtté válás határvonalait. Ma, amikor a gyermekek 18 éves koruk fölött, sőt sokszor még a '30-as éveikben is a szülői háztartásban laknak, meglehetősen nehéz önálló életet élni. Sok esetben pedig nem is akarnak felnőni, nem akarnak felelősséget vállalni, elköteleződni, hiszen számukra ez így kényelmes. Ezt a jelenséget Pán Péter-szindrómaként is emlegetik.

Miért alakulhat ki a Pán Péter-szindróma? Lehet-e köze a szülői viselkedéshez?

Valószínűleg a túlságosan védelmező, megengedő, szülői viselkedés állhat a háttérben, ami miatt a gyermek nem tanul fegyelmet, nem alakul ki benne felelősségtudat, és nem sajátítja el az érzelmek kezelésének megfelelő módjait sem. Emiatt a csalódásokat sem tudja kezelni, ami miatt inkább elkerül bármiféle érzelmet, és felveszi a nemtörődöm attitűdöt. Nem segít a helyzeten az a magatartás sem, amikor a szülő kéretlenül is mindenbe „beleártja" magát, túlzott segítő szándékot mutat, felnőtt gyermeke helyett elvégez bizonyos feladatokat (pl. főzés, mosás, takarítás). Ez nem támogatja az önállósodást, másrészt a gyermekben lekiismeret-furdalást okozhat amiatt, hogy elhagyja szüleit.

A témával kapcsolatban számtalan átgondolandó kérdés vetődik fel. Mikortól időszerű a szülőktől való különélés? Milyen hátráltató tényezők léphetnek fel? Hogyan könnyítheti meg a szülő magának a leválást? A gyermek felnőttkorban hogyan könnyítheti meg a szülőnek a leválást, és fordítva? Manapság újra támogatják több generáció együttélését. Mikor működhet ez jól? Milyen következményekkel járhat a rendezetlen vagy félbemaradt leválás? Milyen a barátságos, jó leválás? 

A témához a következő könyveket ajánlom:

Verena Kast: Engedd el őket és találj magadra – leválás gyermekeinkről (2012)

A népszerű svájci pszichoterapeuta a gyász egy sajátos formájával foglalkozik: a szülőktől elköltöző, leváló gyerekek „megsiratásának" folyamatát dolgozza fel. A felnőtt gyermekekről való sikeres leválás központi szerepet játszik azoknak a nőknek és férfiaknak az életében, akiknek szülőként mindezt át kell élniük. Bánat, kétségbeesés, düh, a kudarc és a feleslegesség érzése, irigység, sőt, gyűlölet a „hálátlan" gyermek iránt: a fészekből kirepülő fiataloktól való elválás folyamán számos negatív emóció önti el az otthon maradó anyákat és apákat. A leválás meg nem élt és lelkileg megfelelően fel nem dolgozott folyamata súlyos lelki problémákhoz vezethet, és sok esetben később éppen ezek a problémák kerülnek felszínre a következő generáció felcseperedésekor és leválásakor. Verena Kast jelen könyvében megmutatja, hogyan lehet és kell a családi ház kiürülését egy új életszakasz kezdetének felfogni, hogyan tudják a szülők egymáshoz és a gyermekeikhez való viszonyukat teljesen új és ugyanolyan örömteli alapokra helyezni, és hogyan lehet ezt a gyászreakciókat is kiváltó veszteséget mégis nyereségként elkönyvelni. Verena Kast (1943) svájci pszichoterapeuta a zürichi egyetem tanára, a Jung Intézet docense, a Nemzetközi Analitikus Pszichológiai Társaság és a Nemzetközi Mélypszichológiai Társaság elnöke. Kutatási területe a gyász és a kapcsolati problémák feldolgozása, ezen témákban több tanulmányt, laikusoknak is szóló segítő könyvet publikált. 

Raktári jelzet: 150 K 23

Elszakadás a szülői háztól – A megnyúlt köldökzsinór (2011)

Négy író-pszichológusnő szempontjait ismerhetik meg e kötet olvasói a szülőktől való korai leválás vagy éppen a túl sokáig tartó erős ragaszkodás kérdéskörében. A kisgyermek-szülő viszony döntő módon befolyásolhatja egy fiatal egész életét, ezért nem kis dolog, mi történik anya és gyermeke, apa és gyermeke között a születéstől kezdve.

Raktári jelzet: 150 E 43 

Marcel Rufo: Engedj el! – leválás, önállóság, szabadság (2009)

Születésekor a kisbaba nem szakad el azonnal az anyjától. A szimbiózisnak nevezett időszak rendkívül fontos a számára, hiszen ebből merít erőt és biztonságot. A gyermeknek azonban föl kell nőnie, ezért egy idő után le kell válnia az anyjáról, hogy meghódíthassa a szabadság és az önállóság egyre újabb területeit.

Létezik-e fájdalommentes elszakadás? Miért érezzük utána elhagyatottnak magunkat? Mi a gyászmunka, és befejeződhet-e egyáltalán? Mire jók az emlékek? Igaz-e, hogy egész életünk a szimbiózis utáni nosztalgia jegyében telik el?

Ezekre a kérdésekre válaszol Marcel Rufo francia gyermekpszichiáter sok-sok empátiával, nagyon emberien. Gyöngeségeinket megértve tükröt tart elénk, melyben valamennyien ráismerhetünk önnön kétségeinkre, az elválással kapcsolatos félelmeinkre. Kötődés nélkül nem lehet élni, de amint megkötözve érezzük magunkat, lazítanunk kell a köteléken, és el kell tudnunk szakadni, hogy megőrizhessük önmagunkat.

Raktári jelzet: 150 R 96

 Írta: Ujjné Tellér Gabriella