Cseresznyevirágzás I. rész
Biztosan sokan hallottak már a cseresznyevirágzásról és arról, hogy ennek nézése Japánban különleges eseménynek számít. Következő sorozatunkan annak járunk utána, hogy ez a hagyomány hogyan alakult ki.
A cseresznyevirágzás egyfajta ablak a japán kultúra megértéséhez. Az agrár kozmológiában a tavaszt jelenti, a rizs ültetésének ideje. A rizs mellett a cseresznyevirágzás volt az isteni erő megtestesítője. A virágzás kezdetét jelnek tekintették, ezután lehetett elültetni a rizst.
Még manapság is megfigyelhető, hogy sok szentély rendelkezik cseresznyefával. Így összefüggésbe hozható a vallással. Ebből adódik a japánok számára, hogy a cseresznyevirágzás megtekintése ősi vallási szokás. Ezt szakéivás kíséretében teszik.Ekkor az emberek és az istenek közösen isznak az italból.
A politikai elit – beleértve a császári családot is – magáévá tette a cseresznyevirág nézésének szokását, majd továbbfejlesztette, hogy szolgálja politikai céljait, demonstrálja a császári vezetés és az ország erejét.
Mint ismeretes, a japán kultúra kialakulására a kínai nagy hatást gyakorolt. Átvették írásrendszerüket, vaskohászatukat és többek között a szilvafa virágzása körül kialakult szokásokat is. A szilvafa virágzásának megtekintése még a VIII. század közepén is fontosabb szerepet töltött be a cseresznyénél az elit körében, miközben a köznépnél egyre népszerűbb lett a cseresznye. 812-ben a császári család adott otthont az első cseresznyevirágzást megtekintő közösségi eseménynek. A IX. század közepére a szilvafákat felváltották a cseresznyefák a császári udvarban, ezzel jelezve a császári család és a cseresznyevirág egyesülését. Csak 1868-ban jelentette ki a Meidzsi kormány, hogy a tizenhat krizantém virágszirom legyen a császári címeren. Ezután már tiltották egyéb szimbólumok ilyen célra való használatát.
A cseresznyevirágzás megtekintésének szokása közösségi eseménnyé vált, szaké ivással, lakomával, majd álarcos mulatsággal egybekötve. Ezen esemény kiváló alkalmat teremtett az írók, költők számára, hogy megmutassák tehetségüket, illetve demonstrációs lehetőség nyílt politikai erejük és vagyonuk fitoktatására. A 905-ben íródott Kokinvakaszu című verses gyűjteményben a cseresznyevirágzás már központi témaként szerepelt a szerelmes versekben. Megjelent az asszonyt szimbolizálva is.
A köznép cseresznyevirágzás néző szokásairól kevesebb feljegyzést ismerünk, mint az arisztokrácia köréből. Annyi bizonyos, hogy e szokás az Edo - korban (1603-1868) érte el csúcspontját. Ekkor vált évi rendszeres eseménnyé, jelmezes lakomává.
Írta: Urbán Anett
KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK: