Büszke magyarok - magyar büszkeségek. Illyés Gyula

119 éve született Illyés Gyula

A költő a magyar Dunántúlnak egy uradalmi pusztáján született és 11 éves koráig még kisebb városban sem volt. Párizsban olyan hiteles hangsúllyal, olyan párizsi utcát idéző franciasággal mondott beszédet egy nemzetközi írótanácskozáson, hogy aki csak francia volt abban a teremben, egyszeriben mind szívébe fogadta Őt. Ez a franciásan franciául beszélő, kitűnő megjelenésű, nagyon szép hangorgánumú, mértéktartóan elegánsan öltözködő férfi, ifjúságától haláláig úgy tartotta magát nyilván, hogy a puszták paraszti népének fia. De már tizenhat éves korában úgy tűnt ki a legifjabb költők között, a budapesti munkások irodalmi igényű köreiben, mint aki háborgó szabad verseiben szakítani kíván minden népies hagyománnyal.

16 évesen került Párizsba, ahol egyszerre volt rakodómunkás a Szajna rakpartjain és egyetemista a nagy hírű Sorbonne egyetemen, ahol filozófiát, pszichológiát, irodalomtörténetet és francia nyelvészetet tanult. Mindeközben otthonosan mozgott a párizsi irodalmi kávéházakban, ahol ért már a szürrealizmus. Egyszerre tanulta meg a francia nyelv zengését és lelkét a nyelvészet tudósaitól, a rakodómunkás társaktól, a kávéház költőitől, az értelmiségi szalonok művelt hölgyeitől és az utcák kedves leányaitól. Írásos kísérleteiben a pusztáról hozott magyar ízeket szerette volna franciául kifejezni és vadmodern francia fordulatokat oltani a magyar versekbe. Később nevetve mondogatta, hogy jó ideig habozott, hogy francia szürrealista vagy magyar népi költő legyen. Jó hat év után óriási franciás európai műveltséggel jött haza, hogy elmondhassa a "puszták népé"-nek üzenetét.