"A modor mutatja, mit érsz" - Illemtan, illemszabályok
Az illemtan a társadalmi érintkezés, a jó modor, az udvariasság szabályainak összessége. Az illemszabályok a viselkedés legősibb szabályai. A mindennapokban elengedhetetlenek az illemszabályok, mivel társadalomban élünk.
Fontos, hogy ha nem is mindennel, de legalább a legalapvetőbb illemszabályokkal tisztában legyünk. Ezek gyakorlásával egymás iránti tiszteletünket fejezzük ki. Elindítunk egy sorozatot, amelyben összeszedjük a legfontosabb szabályokat, lépésről-lépésre. Kezdjük a legelején.
A köszönés illemtana
A köszönés a tisztelet kifejezésének egyik legalapvetőbb formája, a kapcsolat kialakításának első lépése.
A köszönési szokások függenek a kultúrától, szituációktól, de változhatnak a kultúrán belül is a családi és szociális viszonyok függvényében, de minden kultúrában jelen vannak.
A köszönés elemei változatosak, lehet verbális és nem verbális, például puszik, csókok, kézfogások, ölelések, és egyéb gesztusok. A köszöntés formáját a társadalmi etikett határozza meg, ezen belül pedig az egyes emberek közötti konkrét viszony.
Bemutatkozás során a személyes kapcsolatok első eleme a köszönés, amit nagyfokú illetlenség, udvariatlanság visszautasítani, nem fogadni. Köszönés közben az alany szemébe kell nézni. Mindig a férfi köszön előre a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, az alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak, illetve ha belépünk egy helyiségbe mindig a belépő személy kezdeményezi. Amennyiben minden pontban megegyezik a két fél, vagyis azonos neműek, korúak és rangúak, ebben az esetben mindegyikőjüknek arra kell törekedniük, hogy elsőként köszönjenek. Ha a férfi kalapot, vagy sapkát visel, akkor illik azt megemelnie vagy jelzésszerűen megérintenie. Nem illik teli szájjal vagy zsebre dugott kézzel köszönni. Ha valaki ismeretlenekkel teli társaságba lép, akkor mindig az ismerőst kell először üdvözölnie, csak utána a többieket. Ha az asztalnál már sokan ülnek, elég csak a közvetlen mellettünk helyet foglalt személyeket üdvözölni. Ülő társaságban a fiúk álljanak fel, ha hölgynek, illetve mindkét nembeli idősebbnek köszönnek, a lányok csak az idősebb hölgyeknek.
- Illik köszönni, ha bárhová belépünk, vagy bárhonnan eltávozunk.
- Ha liftbe szállunk, a bent lévő utastársaknak.
- Ha együtt megyünk valakivel, akinek köszönnek, kötelezően nekünk is vissza kell köszönnünk.
- Ha nagyon széles utca túloldalán veszünk észre ismerőst, elég egy barátságos kézlendítés felé.
- Ha valaki sokkal idősebb felajánlja a tegeződést, illetlenség nem élni vele, akármilyen zavaró is számunkra.
Máshogy kell érkezéskor és távozáskor köszönni.
A legáltalánosabb köszönési forma a napszakok szerinti üdvözlés.
Nézzünk 1-2 jó példát:
- Jó reggelt kívánok!
- Jó napot kívánok!
- Jó estét, illetve jó éjszakát kívánok!
Ne hagyjuk el a kívánok kifejezést, mert úgy nyegle, tiszteletlen a köszönés. Ma már elfogadott köszönési mód a helló, de csak érkezéskor, távozáskor inkább azt mondjuk viszontlátásra. A viszlát köszönés, szintén nyegle kifejezés. A 25 év alattiak általános köszönési formája, a szia. A szia és a szervusz köszönést, csak a jól ismert személynek mondjuk, akivel tegező viszonyban vagyunk. A felgyorsult világ rövidítési trendjét követve alakult ki a szervusz -ból a szia, az üdvözlégy –ből az üdv és a viszontlátásra -ból a viszlát.
Néhány szleng, vicces köszönési forma, ami általában a fiatalok körében elterjedt:
- Csá csumi csá!
- Csá csumi cső tészta krumplis tésztával!
- Szevasz, van nálatok terasz?
- Csövi!
- Csőváz!
- Cső!
- Szegecs!
- Szasztok!
Az arcra adott puszi elterjedt Európában és Dél-Amerikában is, Dél-Európában és pár közép-európai országban pedig általános köszönési formává vált. Amellett, hogy egy közös köszönési forma kultúránként, országonként és régiónként változó, megvan a maga stílusa és módszere. Például Oroszországban, Lengyelországban, Szlovéniában, Szerbiában, Macedóniában, Montenegróban, Hollandiában, Iránban és Egyiptomban szokás a másik orcájára háromszor puszit adni felváltva, de Bosznia- Hercegovinában két puszit adnak. Az olaszok, magyarok, románok is általában két puszit adnak üdvözléskor, Mexikóban és Belgiumban csak egy puszi szükséges. A francia kultúra elfogad többféle köszöntési módszert, a régiótól függően. Franciaországban a két puszi a leggyakoribb.
Érdemes már a gyermekeknek megtanítanunk néhány alapvető illemszabályt, így azok felnőttkorra beívódnak és rutinszerűen alkalmazzák majd.
A köszönéssel párhuzamosan zajlik a kézfogás.. Ennek menete pont az ellenkezője a köszönésben leírtaknak. Mindig a nő a nyújt kezet elsőként a férfinak, az idősebb a fiatalabbnak és a magasabb rangú az alacsonyabb rangú embernek. Sokan követik el azt a hibát, hogy egyszerre mondják a nevüket, így egyik fél sem érti a másikét. Fontos, hogy kézfogáskor egymás szemébe nézzenek a felek, hogy határozottan, de ne durván szorítsák meg a másik kezét. Vannak kultúrák, ahol a kézcsók és a meghajlás szigorúan tilos, de Magyarországon ezek a kiemelkedő udvariasság megkülönböztető jelei. A kézfogás mindig jobb kézzel kell, hogy történjen, ha valamit fogunk benne, akkor azt át kell tenni a bal kezünkbe. Nem illik két kézzel, a férfiaknak pedig kesztyűben kezet fogniuk, ez utóbbi a nőkre nem vonatkozik. Gyakori hiba az is, ha valaki csak a keresztnevét mondja köszönéskor, illetve, ha nem tiszta kézzel nyújt kezet a másiknak vagy nem néz annak szemébe. Ennyit dióhéjban a köszönésről.
Hamarosan folytatjuk a bemutatkozással, tegeződéssel.
Illik, nem illik - köszönés. Megtekinthető a M2 Petőfi TV youtube csatornáján.
Illik, nem illik - A kézfogás. Megtekinthető a M2 Petőfi TV youtube csatornáján.