A Madarak és fák napja
"...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében."
Herman Ottó
Az érvényben lévő természetvédelmi törvény 64. § szerint "Minden év május 10-e a Madarak és fák napja. E nap megemlékezéseinek, rendezvényeinek a lakosság - különösen az ifjúság - természet védelme iránti elkötelezettségét kell szolgálnia." Ezért is ünneplik minden évben ezen a napon az oktatási- és nevelési intézményekben a Madarak és fák napját.
A Madarak és fák napja több mint százéves, megszervezésének közvetlen előzménye 1902-ben a „mezőgazdaságra hasznos madarak" védelméről aláírt párizsi egyezmény volt, mely után Chernel István ornitológus még abban az évben megszervezte az első Madarak és fák napját.
Az ünnep hivatalossá Herman Ottó közreműködésével vált 1906-ban, amikor gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletben írta elő a Madarak és fák napja megszervezését minden iskola számára. Herman Ottó alapozta meg a tudományos madárkutatást Magyarországon a Magyar Ornitológiai Központ megalapításával.
Ez az emléknap a természet ünnepe, amikor mi, emberek azt ünnepeljük, hogy testvérei vagyunk minden élőlénynek a Földön.
A MADÁR ünneplése
A szárnyas lények a világon mindenütt az éghez – az isteni szférához – tartoznak, ezért az égi lélek szimbólumai. Így van ez a magyar nép hagyományában is: a kereszténység előtti időkben a táltosok, sámánok lelke is madár képében szállt a túlvilágra megtudni a jövendőt, vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel. A honfoglaló magyarok totemállata - az Árpád nemzetség állatőse - a turulmadár volt. Az eredetmonda szerint a nemzetség ősanyját, Emesét turul termékenyítette meg. A madárlélek szimbólum jelentése jellemző a kereszténységben is, például a Szentlélek galamb képében jelent meg Jézus feje felett, mikor megkeresztelkedett.
A hazánkban élő madarak közül több madárfaj kihasználja a különböző éghajlati öveket, így télen melegebb tájakra repülnek. Vándorlásuk alatt a madarak többféleképpen is tájékozódnak. A Napot, a Holdat és a csillagokat használják iránytűnek. A Nap helyzetének változását belső órájuk segítségével kompenzálják. A csillagok közül a poláris csillagképek helyzetéhez igazodnak. A madarak számára meghatározó tájékozódási pontok a jellegzetes hegyvonulatok, tavak, folyók, illetve az állandó széljárások is. Emellett egyes fajok a Föld mágnesességét is kihasználják. Ennek érzékszerve a szemben (és/vagy) a csőrben helyezkedik el.
Magyarországról a leggyakrabban Afrikába, annak is inkább a déli részére vándorolnak a költöző madarak, azonban akadnak olyan fajok, amelyek nem vállalnak ekkora utat – a kontinensen maradnak, éppen csak egy kicsivel melegebb részre, vagy Ázsiába vándorolnak át.
A költözést minden madárfaj saját, kisebb-nagyobb csoportjába verődve viszi véghez. Vannak fajok, amelyek a hosszú út alatt jellegzetes alakzatot vesznek fel, míg mások látszólag kaotikus tömegben repülnek délnek. A költöző madarak energiatakarékosságból repülnek csoportosan, a nagyobb testű fajok így 20 százalékkal több energiát spórolnak, mintha egyedül repülnének. A csoport nagyobb védelmet is nyújt a ragadozók ellen.
A FA ünneplése
A fa a legősibb, az egész világon elterjedt, egyetemes növényszimbólum. A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység; a kiszáradt fa az elmúlás jelképe. A magyar népmesékben is gyakorta találkozunk vele: pl. az égig érő fa vagy az aranyalmafa. Az életfa ágai az égi világba vezetnek, gyökerei az alvilágba nyúlnak; utat szimbolizál, amelyen a sámánok, táltosok, mesehősök az égbe vagy alvilágba juthatnak.
Az erdő legfontosabb lakói a fák, melyek sűrű lombkoronái zárt teret képeznek. Itt az állatok otthonra és élelemre találnak a különböző magasságokban. A legfelső emeleten, a fák lombkoronái között madarak fészkelnek. A bokrok és a cserjék szintjén élnek a nagyobb állatok, mint pl. a szarvasok és a vaddisznók. A gyepszinten pedig rágcsálók bújnak meg. A talajon is változatos élővilág van, itt élnek pl. a hangyák, kisebb bogarak, rovarok.
A fák lassítják az éghajlatváltozást, és számos „szolgáltatással" védik egészségünket, jólétünket. Az erdők segítik az egészséges vízkörforgást, a talajmegőrzést, lassítják az elsivatagosodást, megkötik a légköri szén-dioxidot és porszennyezést, oxigént termelnek, hatással vannak a helyi klímára és élőhelyet nyújtanak számos állatnak, hasznos beporzónak.
Továbbra is vigyázzunk a madarakra, óvjuk a természetet!
Írta: Riczu Anikó
