Mit sem érne a világ kedvenc állataink nélkül – jól tudják ezt az írók, is. Nem meglepő tehát, hogy a négylábúak érdekes és emlékezetes karakterekként fontos szerepet játszanak, szinte életre keltik a történeteket. Az írók gyakran használják az állatokat arra, hogy még inkább megragadják az olvasók képzeletét és mélyebb jelentést adjanak a karaktereknek, ezáltal a könyvek még gazdagabbá és érdekesebbé válnak. Az állatok történetein keresztül emellett társadalmi képet, korrajzot is kiválóan lehet készíteni.  

A Timbuktu, Paul Auster regényének főhőse Csonti úr, a keverék kutya, akire azt mondanánk még, hogy kóbor, de ez féligazság, mert egy ideig van gazdája, Willy G. Christmas úr, aki a hajléktalanok száraz kenyerét eszi. Egyszer, már a delírium állapotában hozzá is eljött a Mikulás, később, még több alkohol bevitele után pedig azt képzelte magáról, hogy próféta. Hallgatósága is lett, maga Csonti úr, akit ellátott tanácsokkal, például azzal, hogy kerülje a kínai éttermek környékét, ahol valószínűleg nem ki-, hanem felszolgálnák. A derék gazdi még egyszer, utoljára útra kelt, hogy Brooklynból eljusson Baltimore-ba, hogy megtalálja egykori irodalomtanárát, aki annak idején látott benne fantáziát. Végül csak a fantáziája maradt, majd utána már csak a realitás.

A Timbuktu – amely afféle érzékenyítő roadmovie – Auster egyik legkedvesebb és egyben leginkább szórakoztató könyve. Csonti úr a farkától a fejéig az, ami: kutya. És Willy is az, aki: egy jobb sorsra érdemes, tehetséges ember, akiből nem lett senki, mert az élet a hobóságot osztotta rá, mint valami szikár bluesballadában.

Jelzet: A 97 

A Kántor nyomoz című bűnügyi regény nemcsak azért aratott hatalmas sikert, mert az 1970-es évek elején eleve nem sok magyar krimit olvashattunk, hanem azért is, mert a főhőse egy kutya volt, aki nemegyszer fogott el szabotőröket, kémeket, de senki nem foghatta rá, hogy kommunista lenne. A Kántor sikere akkora volt, hogy meglehetősen nyomasztó, mégis szintén sikeres filmsorozat is készült belőle. Kántor kivételes szimata, fegyelmezett viselkedése, gyorsasága miatt a magyar kriminalisztika legnagyobb állathőse lett. Gazdájával, Csupati őrmesterrel fegyveres rablókkal bánt el, de még széncsempészeket és rablógyilkosokat is ártalmatlanná tett.

Jelzet: Sz 29 

A Bogáncs egy pásztorpumi felnövéstörténete, amely egy akol párás melegében kezdődik, az öreg Galamb Máté, a számadó juhász udvarában. Mivel csak egy szem kölyök született az alomban, Bogáncs kivételesen erős, talpraesett kutya lett. Szüksége is volt a rendkívüli képességeire, mert nemcsak a mező és az akol közötti könnyen átlátható világot kellett kiismernie, hanem ennél sokkal kacskaringósabb utakat is. Felfigyelt rá egy vándorcirkusz, és mutatványos eb lett belőle, de semmi sem törte meg, mindig megmaradt a kutyatermészet ősi törvényei között. Nem lett bohóckutya, annak ellenére sem, hogy egy bohóc veszi gondozásába, ugyanakkor mindig mosolyt csalt az emberek arcára.

Bogáncsnak magas az érzelmi intelligenciája, empatikus, mégis erős, bátor, öntörvényű egyéniség. Fekete István Bogáncsa nemcsak egy szeretettel megírt állatregény, de egyben afféle költői etológia is, a kutyák viselkedésének tűpontos kalandregénye.

Az 1956 tavaszán elkészült regény Fekete István egyik legnépszerűbb könyve, az állat és az ember meghitt, mély barátságának nagy meséje. 1958-ban film is készült belőle, az általános iskolákban ajánlott olvasmány.

Jelzet: F 37 

 Flush egy cocker spániel becsületes neve, akinek igazán komoly társadalmi státusa volt az előkelő kutyák körében, de még nála is nagyobb népszerűségnek örvendett gazdája, a 19. századi Anglia egyik legismertebb költője, Elizabeth Barrett Browning. A költészetet számos aspektusból vizsgálták, de csak 1933-tól elemezték a kutyák szemszögéből. Na jó, csak Browning különös egyénisége ismerhető meg kutyaperspektívából. Egy kölyökkutya mindig jól jön, ha olyan gondok tornyosulnak egy fiatal lány előtt, mint a súlyos betegség és egy ennél is nagyobb probléma, a zsarnok apa. A könyv nemcsak az ember és az állat meghitt kapcsolatát tárja fel, de megismerjük a viktoriánus Anglia képmutatását is.

A történet különös fordulatot vesz, amikor a gazdáját rajongva szerető Flusht ellopják, és csak váltságdíj ellenében engednék szabadon. És innen versenyt futunk az idővel, Miss Barrett tűzön-vízen át keresi a kutyust, és közben Flush jellemrajzai alapján megismerjük, milyen is maga az ember.

A Flush afféle pikareszk regény is, hiszen négylábú barátunk az esős Londonból a napsütéses Firenzébe utazik, azaz kíséri el gazdáját. Flusht elbűvöli a fűszerillatú Firenze szabad szelleme, de rájön arra is, hogy itt már nem egy kutyaarisztokrata, itt nincsenek örökölt kiváltságok. Ugyanakkor minden pillanatban a feltétlen szeretetéről biztosítja gazdáját, a kötődés olyan magas szintjét mutatva fel, ami nemcsak azoknak a szívét melengeti, akik egy háztartásban élnek a kutyájukkal, hanem azoknak is, akik egy háztartásban élnek az irodalom nagy történeteivel.

Jelzet: W 95

Hogyan lett a barátunk?

A Társ a bajban a történelem legdrámaibb időszakába kalauzol bennünket, egy, a túlélésért küzdő törzs, valamint egy különös, ember és farkas közötti kapcsolat történetét meséli el – egy olyan barátságét, ami kitörölhetetlen hatással volt az emberiségre.

Harmincezer évvel ezelőtt eljegesedés vette kezdetét a bolygón. A hideg elől az erdős területekről a füves pusztákra menekülő fajok között ott volt a modern ember is: ragadozó és zsákmány egyszerre. Miközben nagyon is emberi kihívásokkal néztek szembe – mint az anyai szeretet és az apák árulása, törzsi háború és egyre növekvő éhínség, politikai cselszövés és tiltott szerelem, öröm, remény és súlyos veszteség –, őseink embertelen körülmények között versengtek a szűkös élelemért.

Az emberiség a kihalás szélére sodródott, ám volt egy különleges előnyük a többi fajjal szemben, valami egészen új dolog – a háziasított farkas. Egyedül e rendkívüli körülmények tették lehetővé, hogy ebből az ádáz fenevadból az emberrel együtt vadászó társ, testőr, katona és barát legyen.

A világszerte rajongásig szeretett szerző, W. Bruce Cameron, az Egy kutya négy élete írója a történelem előtti időkbe kalauzolja az olvasót: A társ a bajban egy magával ragadó fejlődésregény, amelyben a túlélésért folytatott harc közepette kibontakozik az első kutya izgalmas, elképzelt története.

Jelzet: C 11 

Adam March önerőből felkapaszkodott, sikeres üzletember. Mindene megvan: gyönyörű feleség, felelősségteljes beosztás, ragyogó baráti kör. Ám mindennek ára van, és a nyomás egyre nő – mígnem egy nap Adam végzetes hibát vét. Az asszisztense egy három szóból álló üzenetet hagy neki: „A nővére hívta." Azt azonban senki sem tudja, hogy Adam nővére évtizedekkel ezelőtt eltűnt. Hogy ő testesíti meg a férfi kínzóan fájdalmas múltját, amit már maga mögött hagyott. És hogy a hiánya titokban végig gyötörte. Amikor az asszisztense nem törődik a sürgős, személyes telefonhívás magyarázatával, Adam képtelen uralkodni magán. És elszabadul a pokol.

Adamet kivezetik az épületből. Elveszíti az állását és a feleségét. Elveszíti azt az életet, amiért olyan keményen dolgozott. Úgy érzi, ennél lejjebb már nem süllyedhet, amikor a közmunka részeként egy ingyenkonyhára vezénylik. Ekkor még nem tudja, hogy az útjaik így keresztezik majd egymást Chance-szel.

Chance egy pitbullkeverék. Harcra tenyésztették, és ideje nagy részét abban a mocskos pincében tölti, ahol a harcok között tartják. Ám Chance se nem áldozat, se nem szörnyeteg. Sajátos lélekjelenléte segítségével sikerül megszöknie, és így találkozik össze Adammel.

Történet egy férfiról és egy kutyáról, akiknek sikerül megmenteniük egymást – úgy, ahogy arra sosem számítottak volna.

Jelzet: W 76 

Ez itt – mondjuk – egy napló. Azaz, mivel a kutyáknak köztudottan nincs időérzékük, inkább esetleges, csapongó gondolattár, jobbára minden időrend nélkül. Elmélkedés ember és kutya kapcsolatáról, megspékelve az emberi miben létről szóló újszerű megfigyelésekkel, új nézőpontból: körülbelül térdmagasságból. Fiú, a szerző, fajtatiszta paranoiás. Nagyzási hóbortjához heveny üldözési mánia társul, mely utóbbi a taktikailag megfelelő pillanatokban jelentkezik. Rendkívül bonyolult jellem. Naplója, mely valahová Prousté és Fülesé közé sorolható, sok helyütt gyalázkodó és kegyetlenül énközpontú. A nagy bölcselőktől vett idézetek közé gyakorlatias kutyaügyek keverednek. A csupa szellem és humor Kutyaélet, melvet Edward Koren illusztrált gazdagon, sajátos írói hangjával és gyakran nyers szókimondásával felejthetetlen kutyaszemélyiséget rajzol az olvasó elé.

Jelzet: M 49 

A sokat megélt katona és a golden retriever, akinek az életét köszönheti

Luis Montalván, az amerikai hadsereg többszörösen kitüntetett századosa, aki kétszer teljesített szolgálatot Irakban, soha nem hátrált meg a kihívások elől. Leszerelése után azonban sebesülései és a poszttraumás stressz egyre erősebben éreztették a hatásukat. Luis már nem nagyon bízott a gyógyulásban.

Aztán megismerte Keddet, a finom lelkű golden retrievert, akit sérült emberek ellátására képeztek ki. Kedd korábban börtönviseltek és fiatalkorú bűnözők között élt, ezért nehezen bízott meg az emberekben – de akkor jött Luis.

Az Until Tuesday két sokat szenvedett harcos története, akik alaposan ráfizettek túlzott szolgálatkészségükre, és végül egymásban leltek vigaszt. A könyv egyszerre szól háborúról és békéről, betegségről és gyógyulásról, lelki sebekről és spirituális megtisztulásról. Mindenekelőtt azonban egy ember és egy kutya barátságáról, akiknek sikerült kihúzniuk egymást a gödörből.

Jelzet: M 84 

Erzsébet Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony… Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos – többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.

Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.

Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.

"A szépség nem az arcodon van, nem is a mosolyodban, de még csak nem is a szívedben. A szépség a bundádban van, a tappancsod párnácskáiban és a bajszod végében, ahogy pöndörödik, és ami csiklandozza a másikat – akár egy életen át. (Erzsébet Fenevadova)

Jelzet: H 79 

Bemutatjuk Nokedlit, a szabadszájú kölyökmacskát, aki saját, különbejáratú gazdira tesz szert, és hogy a rengeteg új élményt el ne felejtse, naplóírásba kezd. Macskaszemmel fura, sőt olykor felháborító hogy a gazdik között van, aki éjjel aludna, nem nyalogatja magát tisztára naponta többször is, kiporciózza az ételt, kutyát tart, és dobozba téve elviszi egy helyre a macskáját, ahol annak a szegény állatnak tablettákat dugnak le a torkán, tűt szúrnak a fenekébe, és még a hasát is bestoppolják.

A kismacska azonban a sok furcsaság közben is igen jól szórakozik: bemászik a gardróbba, ott megküzd a fogasokon lógó ingekkel, cipőfűzőt, mobiltelefon-töltő kábelt gubancol össze, kipakolja a fürdőszobaszekrényt, megmássza a bejárati ajtót, a függönyt, levadássza és megöli az internetkábelt, kicsomagolja az összekészített karácsonyi ajándékokat, miközben folyamatosan próbálja megérteni az embereket, új alapokra helyezve a fajok közötti kommunikációt.

Urbán Szabó Krisztina gyermekpszichológus, a Macskanapló az első regénye, és van egy macskája, akit úgy hívnak: Nokedli.

A kötetet Buzay István illusztrálta.

Jelzet: U 82 

Amikor James Bowen egy sérült, vörhenyes szőrű, kóbor macskát talált egy folyosón, még fogalma sem volt arról, hogy az élete mennyire meg fog változni. James egyik napról a másikra élt London utcáin, és biztosan tudta, hogy amire végképp nincs szüksége, az egy háziállat.

Mégsem tudott ellenállni a meghökkentően intelligens kandúrnak, akit befogadott, és gyorsan el is keresztelt Bobnak. Gondos ápolásának köszönhetően Bob lassan visszanyerte az egészségét, James pedig készült útjára engedni az állatot – úgy hitte, soha többé nem látják viszont egymást. Bobnak azonban más elképzelései voltak.

Ők ketten hamarosan elválaszthatatlanok lettek, s komikus – alkalmanként kockázatos – kalandjaik fokozatosan átalakították az életüket. Így segítettek egymásnak abban, hogy zaklatott múltjuk sebei lassan begyógyulhassanak.

A Bob, az utcamacska megható és felemelő történet, ami megérint mindenkit, aki csak elolvassa.

Jelzet: B 84 

Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted.

Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.

A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.

Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.

Több mint egymillió olvasót indított már meg világszerte a kedvesség és igazság üzenete. Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.

Jelzet: H 70 

 Peter megrögzött magányos farkas és macskagyűlölő, amíg egyszer az akkori barátnőjétől ajándékba nem kap egy kis szürke, szépségében tökéletes, visszahajló fülű kiscicát. A barátnő megy, a macska marad, sőt Norton, a cica és Peter elválaszthatatlanok lesznek.

Norton, aki mellette kocog az utcán, külön széken ül az éttermekben vagy Peter ölében tanyázik a hosszú repülőutakon, megkerülhetetlen társ lesz, és Peter többé nem magányos farkas. Kérdés, hogy miután megtanulja, hogy szeresse a macskáját, megtanulja-e azt is, hogy szeressen egy másik embert?

Vicces, megható és igaz történet, hűségről és barátságról, és egy különleges macskáról.

Jelzet: G 45