A kenyér világnapja - október 16.
Egyik legalapvetőbb élelmiszerünk a kenyér. Természetesnek vesszük, hogy minden nap hozzájutunk. A Pékek Világszövetsége 2001-ben döntött úgy, hogy október 16-át a Kenyér Világnapjává jelöli ki. A céljuk bemutatni a kenyér fontosságát.
Eredetét egészen a gyűjtögető időszakig vezetjük vissza. Ebben az időben főleg pépet és kását készítettek különböző őrölt magvakból, melyet vízzel kevertek össze. A tűz ismerete és használata vezetett oda, hogy létrejött a lepény. A nedvesség kivonásával, vagyis sütés során, sokáig elálló táplálékhoz jutottak. Ezt tekinthetjük a kezdetleges kenyérnek. A lepénytől a kenyérig azonban hosszú, évszázadokon átívelő út vezetett. Fejlődésének előfeltétele volt az emberi fejlődés. Az ókori civilizációtól kezdve indult el, majd Mezopotámián át, egyiptomi, babiloniai, görög, római kultúrákon ill. földrészeken vezetett az út a modern kori kenyérig.
Kenyéren mi olyan élelmiszert értünk, amely erjesztőanyag, víz, liszt elegyéből készül sütés útján.
A földművelés, a magvak megismerése és termesztése, az eszközök és módszerek tökéletesedése mind a kenyér jobbá válásához vezetett. Hosszú időbe telt míg az ember felismerte a vadon élő növények közül melyik az, amelyet a maga javára tud használni. Rá kellett jönnie melyik tápláló, később pedig hogyan lehet azt szaporítani, learatni és feldolgozni. A magvak közül a búza volt a legalkalmasabb növény, hogy megőrölve, lisztjéből kenyér készüljön. Kezdetben törték a búzaszemeket, de ezáltal elég durva alapanyag jött létre. Az őrlés már jobb módszernek bizonyult. Rájöttek, hogy ezzel az eljárással sokkal finomabb anyag állítható elő. Mivel ezek az eljárások sok időt és kemény munkát igényeltek, meg volt az igény arra, hogy megkönnyítsék munkájukat. Így alakultak ki a kézi, majd az állatok bevonásával működő szerkezetek. Később vízzel, széllel és a gőzzel hajtott malmok őrölték meg a kenyérnek valót. Legvégül az elektromosság felfedezésével a ma is használatos eszközök jöttek létre.Ezek a fejlődések a liszt minőségének javulásához nagyban hozzájárultak. A jó tésztához nem alkalmas bármilyen liszt. Az a jó liszt, amelyből jól nyújtható, mégis tartós tészta készíthető. Ma már ismerjük a liszt összetevőit. Ezek a szénhidrátok, fehérjék, zsírok és enzimek. Fontos alkotóelem a fehérje vagy glutén, más néven sikér. A liszt két fehérje tartalma, a gliadin és glutenin határozza meg a tészta minőségét. A gliadin a ragadósságát és nyúlékonyságát befolyásolja, míg a glutenin a szilárdságát és ellenállóságát. Minél magasabb a liszt sikértartalma annál jobb minőségű kenyér süthető.
A kovász feltalálásával az emberiség az utolsó lépést tette meg a kenyér történetében. A kovász nem más, mint savanyított pép, liszt és víz elegye, gombák és baktériumok tömkelege. A folyamatos táplálással, hosszú ideig biztosít alapanyagot a kenyerünknek. A jó kovász savanykás illatú, kellően rugalmas halmazállapotú.
Ma reneszánszát éli a kenyér házi sütése. Az egészséges táplálkozás igénye elterjesztette a régi receptek használatát. Újjáéledtek kevésbé ismert kenyérgabonákból készült lisztek alkalmazása. Új ízvilágú kenyerek kerültek forgalomba magvak és fűszernövények bevonásával.
A kenyér az emberiség egyik legnagyobb találmánya. Magas tápértékű, jó ízű táplálék. Jól emészthető, hosszú ideig tárolható, sokoldalú élelmiszer.
"A természet nagylelkű ajándéka, olyan táplálék, amelyet semmi más nem pótolhat. Olyannyira emberi eledel, hogy születésünk után nem sokkal már kedvvel ízlelgetjük, s halálunk órájáig sohasem telünk el vele."
Antoine Auguste Parmentier (1737-1813) francia gyógyszerész
Kenyér Haiku
Szelet kenyerem,
Erővel leszek tőle
Jókedvem őre.
Források:
A Kovász - Szabi a pék (szabiapek.hu)
Mi az a sikér és mire jó? Mutatjuk, mi a sikér szerepe a sütésnél, sikér hol kapható!(penzcentrum.hu)
Milyen is az igazi kovász? (kenyerotthon.hu)
Rapaics Raymund: a kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink története
Otto Rühle: Hatmilliárd ember kenyere
Odile Limousin: Mindennapi táplálékunk, a kenyér
Lelley János: Ember és kenyere
Írta: Kobzáné Leskó Angéla