Karácsony a nagyvilágban - Olaszország

A karácsonyi ünnepkör a legtöbb nép vallásában, kultúrájában fontos szerepet játszik. Azonban ahány nemzet, annyiféle karácsonyi hagyományt őriz. Egy közös vonás mégis akad a különböző országok ünneplésében, mégpedig az, hogy ilyenkor a család, a barátok egymásra figyelnek, és szeretteik között töltik ezt az időszakot. Sorozatunkban a különböző nemzetek karácsonyi szokásait mutatjuk be.  

Az olaszok számára ebben az időszakban is fontos a család egysége. Egy olasz közmondás szerint: a karácsonyt a szeretteiddel töltsd, a húsvétot meg azzal, akivel akarod. Az adventi időszak az olaszoknál is a várakozással telik. Ekkor feldíszítik a házakat és a városokban a boltokat, karácsonyfákat helyeznek el a köztereken, főutcákon.

Az adventi koszorú készítésének nincs hagyománya az otthonokban, de a templomokban megtalálható a koszorú, melyet három lila és egy rózsaszín gyertya ékesít. Elterjedt viszont a jászol (presepe) készítése, melyet mindenki saját kézügyessége szerint állít fel, ízlésének megfelelően. Ez egy régi tradíció, egészen az 1200-as évekig nyúlik vissza, így szinte minden családnál megtalálható már jóval karácsony előtt a felállított, kicsinosított betlehem. A tengerparti városokban elhelyezett betlehemekben megtalálhatóak a horgászok és a hajósok is a Kisjézus mellett. A katolikus családokban és a vallást nem gyakorló családoknál is felállítják a fát már az adventi időszak alatt.

December 8-án, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának napján egész Itália díszbe borul. A gyermekekkel együtt díszítik fel a fát, ami alá az ajándékokat nem Jézuska, hanem Babbo Natale (Télapó) hozza 24-én este. Az olasz gyerekek szerencsések, hiszen kétszer is kapnak ajándékot. Babbo Natale "felesége" Befana, aki egy jóságos és kedves boszorkány, január 6-án, vízkeresztkor vagy annak előestéjén ajándékozza meg a gyerekeket. A nagy orrú, de jólelkű Befana a kéményen keresztül jut be a lakásokba. Antik római szokásból alakult ki a mai ünnep, azonban mára már átalakult, és a gyümölcs helyett drágább ajándékokat helyez a kandallóra akasztott zokniba. A rossz gyerekeknek pedig szenet "ajándékoz". A karácsonyfa lebontása is erre a napra esik.

Az ünnepi asztalra bőségesen kerül a különféle halakból, húsból és a különböző sós és édes tésztákból. A híres karácsonyi édes kenyér, a pandoro, és az aszalt gyümölcsökkel ízesített kalács, a panettone semmiféleképpen nem maradhat el. Utóbbi születéséről többféle történet is kering. Az egyik a milánói Sforza hercegi udvarhoz kapcsolódik. Az ünnepi vacsora desszertjét a főszakács csúnyán odaégette, mire az inasa a rendelkezésre álló maradékokból egy édes tésztájú kenyeret dobott össze. A kényszermegoldásnak akkora sikere lett, hogy 'Viva, pane di Toni!' felkiáltással ünnepelték, így a recept fennmaradt. A név is innen ered, pane di Toni, ami később panettone-vé változott.

Egy másik történet szerint egy férfi halálosan beleszeretett a helyi pék lányába, akihez nem tudott közel férkőzni, ezért úgy döntött, beáll a pékhez inasnak, hogy a lány közelében lehessen. A szomszédból rendszeresen baromfit lopott, amiket eladott, a pénzt vajra, tojásra költötte, és egyre tökéletesebb édes kenyereket sütött. Ügyessége meghozta a gyümölcsét: a pék hozzáadta a lányát, és nem utolsósorban a kenyér receptje is fennmaradt az utókor számára. 

  A panettone elkészítési módja az alábbi videóban látható:

Írta: Ujjné Tellér Gabriella