A magyar népdal és a népköltészet hete

​A Magyar népdal és népköltészet hete minden évben november harmadik hetére esik. Idén november 16-23-ig terjed ez az időszak.

Minden nép kultúrájában egyedi, felbecsülhetetlen értékkel rendelkeznek saját szellemi alkotásai, hagyományai. Népdalaink és népmeséink szájról szájra generációkon ívelnek át, és nemzedékeket kötnek össze, elmesélve az élet mindennapi történéseit, ügyes-bajos dolgait, okulásként a felnövő nemzedékeknek. Örömüket és bánatukat megénekelték, vagy a mese szálaival szőtték át tapasztalataikat és bölcsességeiket, hogy az igazság és törvény útjait tanítsák. De ízelítőt kaphatunk furfangos észjárásból és a leleményesség fontosságáról is.

A tanítás mellett fontos volt, hogy örömüket, bánatukat kimondják vagy eldalolják, és ezáltal gyógyuljon a lelkük és tanuljanak belőle mások is. Ük- és dédszüleink a szájhagyomány szerint azt tartották: a borban igazság lakik és „vigasz". Talán ide sorolható az a meglátás is, hogy sírva vigad a népünk, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy bár dalaink általában búsan indulnak, de a végére a remény és a bölcsesség mindig megérkezik.

A hagyományok szerint a népmese és a népdal élőszavas műfaj. A hagyományos mesemondók nem olvassák, vagy nem egy szóról szóra megtanult mesét mondanak el fejből, hanem a népmesék szüzséjét, történeti vázát színezik ki, „díszítik fel" improvizatív módon a közönség igényeihez alkalmazkodva, velük interakcióba lépve, a környezetre reagálva és az adott szituációhoz igazodva.

Szemléletes példái ennek a következő mesék Kóka Rozália mesemondó előadásában:

Könyvajánló a magyar népdal és a népköltészet hetére:

Írta: Némethné Kiss Ida Mónika