3D nyomtató a könyvtárban

A könyvtár kölcsönzőterében a Digitális Jólét Program jóvoltából március első két hetében egy 3D nyomtató volt látható működés közben. Felső tagozatos tanulóknak foglalkozás keretében volt lehetőségük látni, hogyan készül egy-egy tárgy 3D nyomtatásban, valamint gyarapíthatták ismereteiket az eszköz használatának területeiről, amely tudásról egy kahoot kvízben adhattak számot. A foglalkozások végén a mobiltelefonos verseny első három helyezettje egy-egy helyben nyomtatott tárgyat választhatott. A diákok mellett a könyvtárba betérő látogatók is érdeklődve szemlélték a CraftBot 3D nyomtatót.

A résztvevők közül többen most először láttak ilyen technológiát, azonban volt olyan is, aki már találkozott hasonló eszközzel. A rendezvényre látogató gyerekek sok érdekes információval, tartalmas élményekkel lettek gazdagabbak.

A digitális világ egyre inkább életünk részévé válik, ezért nem árt, ha közelebbről megismerkedünk ezzel a technikai újdonsággal. Röviden ismertetem a 3D nyomtatás lényegét és néhány érdekességet arról, hogy mire is lehet használni ezt az eszközt.

A 3D nyomtatók története 1955-re nyúlik vissza, amikor is két amerikai doktorandusz, Jim Brendt és Tim Anderson, átalakított egy tintasugaras nyomtatót úgy, hogy az nem tintát fecskendezett, hanem rétegeket olvasztott egymásra kézzel fogható tárgyakat létrehozva. Az eljárást Chuck Hull szabadalmaztatta, amelyet 1987-ben fogadtak el. Az első piacképes nyomtató 1990-re készült el.

A modellek létrehozásához egy 3D szoftverre van szükség. A különböző formátumú modelleket a szoftverek vékony, azonos vastagságú vízszintes virtuális rétegekre szeletelik. A háromdimenziós nyomtatás additív eljárás, ezeknek a vékony rétegeknek a lerakásával készíti el a tárgyakat szemben a hagyományos megmunkálással.

A szálbehúzásos 3D nyomtatás alapanyagát filamentnek hívjuk, amit az eljárás során hővel olvasztanak meg, így formázva meg a kinyomtatni kívánt darabot. Napjainkban már nem csak műanyagot használnak alapanyagként, hanem fémet, csokoládét, grafitot, betont, acélt, kerámiát, de még emberi sejteket is.

Térbeli nyomtatásra alkalmas berendezések ára manapság néhány százezer forinttól indul. A repülőgép alkatrészektől a játékokig nagyon sok minden háromdimenziós nyomtatással készül. Ezt a technológiát az ékszerszakmában,  a művészetekben, az építészetben, a divatban, sőt éttermekben is használják. Egyik legfontosabb alkalmazási területe azonban az egészségügy, amely terület fejlődését óriási dinamika jellemzi. Ma már a technika lehetővé teszi a személyre szabott gipsz, a koponya- és állcsont pótlást, az egyedi szövetek előállítását, valamint a személyre szabott gyógyszerek kinyomtatását.

A 3D-s ételnyomtatás technikáját a NASA eredetileg az asztronauták számára fejlesztette ki. Mivel az újratölthető alapanyag tárolók élettartamát harminc évre tervezték, így hosszabb űrutazáshoz is lehet használni azokat. Sőt a NASA már tervezi, hogy a Tethers Unlimited-del együtt a világűrben fog űrhajókat nyomtatni.

A fogyasztói társadalmat is teljesen át fogja alakítani az otthoni 3D nyomtató, amely révén az emberek saját maguknak készíthetik el ruháikat, ékszereiket vagy bútoraikat.

Kitka Zsuzsa
DJP mentor