1981-ben Budapesten született írónő már gyerekkora óta sokat írt, felnőttént mindig olyan munkája volt, ahol sokat kellett fogalmaznia, de valahogy soha nem gondolta, hogy többet foglalkozzék ezzel. Aztán szülés után - mert egy nagyon nyugis, sokat alvó babája lett- egyszerűen ráért mellette, és azon kapta magát, hogy kitalált történeteket szövöget. Japán fontos szerepet tölt be az életében, hiszen kéttannyelvű középiskolába járt, ahol az angol mellett a japán lett a választott nyelve, majd elnyert egy tanulmányi ösztöndíjat, és egy évet Japánban, Oszakában töltött. Ott olyan életre szóló tapasztalatokkal és kapcsolatokkal gazdagodott, amik a mai napig meghatározóak számára, és teljes mértékben inspirálták a Rókatündér sztoriját.

Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit. Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát. Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától. Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást. Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét? Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban? És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?

Raktári jelzet: E 94 

Esze Dóra (eredetileg Esze Dóra Emma) 1969-ben született Budapesten. Író, újságíró, műfordító. Zenei tehetsége már fiatal korában megmutatkozott, hatévesen felénekelte Koós Jánossal Sír a telefon című számot, ami nagy sikert aratott. Az egyetem elvégzése után megírta első regényét, a Málnafolyót, majd a Két tojás címűt. 1996-ban a Nők Lapja magazinhoz került, ahol főszerkesztő-helyettesként dolgozott. 2001 és 2003 között az ELLE magazin olvasószerkesztője, 2003-tól főmunkatársa volt. 2006-ban útjára indult az „Elle Irodalmi Kávéház" rendezvénysorozat, amelynek háziasszonyaként tevékenykedett.

A hősnő Bálint Eszter, aki a zene bűvöletében felnőve, fiatal zenerajongók körében élő meglehetősen zárt, ám a muzsika „mindenhatósága" révén mégis nyitott életét; barátaival alakított zenekarukkal a koncertezés és a próbák szervezte mindennapok nehéz óráit kötetlen muzsikálással oldják fel. Egy ilyen délután alkalmával ismerheti meg Eszter brazil származású édesapját, akiről hosszú évekig semmit sem tudott: a szülők korai szétválásának gyötrelme száműzte életéből az apa „fogalmát". Esztert Rio de Janeiróba invitálja édesapja, és az énekesi karrierről álmodozó – és annak mindent alávető – lány elindul, hogy fölfedezze Brazíliát és végre megismerhesse az apját. A regény cselekménye lényegében innen indul. Brazíliában Eszter nemcsak arra jön rá, hogy a kapcsolatok – a családiak is – csak gyötrelmes próbatételek útján bontakozhatnak ki, de átéli és első szerelem és szakítás valamennyi érzelmi hullámát és gyötrelmét is; azt az érzést, amely jól szervezett életéből mindeddig hiányzott. És Brazília adja neki azt a kapcsolatot is, amely végső soron felnőtté avatja majd: hazatérve, már Budapesten szövődik szerelem közte és elhagyott kedvese öccse, a nála fiatalabb Daniel között. Eszter életében megismétlődni látszik szülei sorsa. A két különböző kultúrkörből induló fiatal a szenvedély sodrában megfeledkezik minden realitásról, és az érzelem természetrajzának törvényei szerint adják át magukat érzéseiknek. Kapcsolatuknak Daniel elutazása, illetve Eszter terhességének ténye vet véget. A fiatal fiú nem képes vállalni szerelme következményeit; Eszter magára marad, és a magzat elhalásának megrendítő szimbóluma érző asszonnyá érleli személyiségét. Az egyéni, színes stílusban megírt regény – nívós szórakozást jelent a műfaj kedvelőinek.

Raktári jelzet: E 94 

Endrei Judit (született Kurdics) 1953-ban született Szolnokon. Televíziós bemondó, szerkesztő-műsorvezető. 1980–1983 között elvégezte az ELTE-BTK magyar–orosz szakát. 1976–1998 között tévébemondó volt a Magyar Televíziónál. 1998-tól szervezője a szentendrei kulturális életnek. 

Legyen ez a könyv az Ön számára egy olyan kis kavics – szeretem ezt a hasonlatot–, ami bármilyen kicsi is, mégis, ha beledobjuk a vízbe, képes egyre nagyobb hullámokat gerjeszteni. Mindazt, amit összegyűjtöttem, leírtam ebben a könyvben kitűnő, elismert szakemberek együttműködésével, erősítse Önt, ezáltal az Ön környezetét is, hasson az idősödőkre, fiatalabbakra egyaránt. Szemléletmódot nem lehet parancsszóra váltani. Könyvemmel nem az a célom, hogy Magyarország 10 millió lakója, de legalábbis 4 millió 50+-os hadrendbe álljon, és „csatába induljon" saját magáért, az öregekért. Nem akarok erőszakosan senkit más útra terelni, bebizonyítani, hogy ő mire lenne képes, ha az illető ezt nem akarja. Azok tartsanak velem, akik hiszik, hogy minden nappal lehetünk éppen a korunk által magabiztosabbak, hitelesebbek, életrevalóbbak – ez legalább olyan fontos, mint az imént felsoroltak–, és próbáljuk kicsit több derűvel megélni az idősödést ma is meg holnap is.

Raktári jelzet: 613 E 52 

Ernyey Béla 1942-ben született Budapesten. 1965-ben fejezte be színi tanulmányait a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Már főiskolásként kezdett filmezni. 1987-ben Az álmok veszélyes dolgok címmel megírta önéletrajzát.

"Ernyey színész. Ernyey fotóművész. Ernyey író. Ernyey televíziós műsorvezető. Ernyey maga építi az otthonait. Na most akkor Ernyeyre mindezért nyilván sokan irigyek. Meg azért is, mert a legjobb női mindig neki vannak. Irigyek rá, mert körünkben senkin nem áll úgy egy ing, egy zakó, egy nadrág, egy cipő, egy napszemüveg, mint rajta. És milyen ingek, milyen zakók, milyen nadrágok, milyen cipők, milyen napszemüvegek!!! Ernyeyre irigyek, mert van ízlése. De azért jelentsem ki azt is, hogy Ernyey hiú?!... Hát persze, hogy az!... Van mire annak lennie. Ernyeyt többnyire a nők ismerik el, a férfiak nem, mert a férfiak ritkán színészek, fotóművészek, írók, műsorvezetők, otthonépítők, ráadásul elegánsak, jó modorúak és satöbbik egyszerre! Ernyey most éppen a világhálón keresztül folytat -úgy tűnik!- érzéki oknyomozást. Az Olvasónak felhívom a figyelmét arra, hogy ez a kutakodás csak "úgy tűnik", mintha érzéki volna. Szerintem elsősorban érzelmi... Mert Ernyey a mai kor nőiben az örök nőt fürkészi... Hogy hiába-e, az attól tartok, hogy nem ő, hanem a kor gyarlósága!... Majd rá tetszik jönni a könyvből, miért..." (Verebes István)

Raktári jelzet: E 87 

Esterházy Péter 1950-ben született Budapesten. Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, publicista, a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) alapító tagja. Matematikusként végzett az ELTE Természettudományi Karon. 1978-tól szabadfoglalkozású író volt. Magyarországon több száz tanulmány, kritika jelent meg munkáiról; számos rangos irodalmi díjban részesült bel- és külföldön egyaránt. Regényeit és elbeszéléseit több mint húsz nyelvre fordították le, külföldön is széles körben elismerik.

„Rák, ez a jó kezdőszó" – vezeti be az olvasót Esterházy Péter naplója első lapján új életébe. Majd a mondat teremtette csöndben beszélni kezd: ismerjük és nem ismerjük ezt a hangot, mely hol távolról szól, hol közelről, játszik, fürkész, olvas, imádkozik, és néha szinte énekel annak a másiknak, aki ott benn fészkel. Aztán meg-megsötétedik, és kedvetlenül elhallgat. Napokra. Mit lehet tenni, ha a test, amely addig mindenestül a munkát szolgálta, egyszerre az írás ellen fordul? Hogyan rögzíti napjait az író, akinek minden műve valóság és költészet szétszálazhatatlanságára épül? Mi történik az „ontológiai derűvel", amikor a halálos betegség mindennapi gyakorlattá válik? Megírható-e szerelemként a hasnyálmirigyrák? Nem egyszerű történet.

Raktári jelzet: E 93