

Folytatjuk Könyves ábécé sorozatunkat. Most az "S" kezdőbetűs kortárs magyar szerzőket vettük górcső alá. Bízunk benne, hogy talál kedvének, ízlésének tetsző könyvet, és bátran ajánlja ismerőseinek magyar kortársait olvasásra.
Az ajánlóban találkozhatunk többek között Schäffer Erzsébet, Sándor Anikó, Somogyi Zoltán és Singer Magdolna írásaival.
1948-ban született, Pulitzer-emlékdíjas újságíró, író, publicista. 1990-es évektől a Nők lapja munkatársa.
Jó néhány mesét rejtettem a párarajzok mögé. Mert most egy könyv erejéig csak visszatértem az útközben megesett történeteimhez. Mondjam, hogy ez a „műfaj" a kedvencem? Hol mosolyos, hol könnyes ismerkedős játék. Nincs nagy hűhó körülötte, elég, ha fölszáll az ember egy vonatra, keresztbe teszi a lábát, és figyel. Vagy leül, mondjuk, pacalt enni a piacon három marcona férfi mellé. De álmodozhat is egy fiú lelkébe bújva egy kék öbölre néző ablakban. Elkísér egy csudanőt Kecskeméttől Alaszkáig. Öreg katonamesét hallgat könnyes szemmel, és szamarat lovagol a rilai kolostort övező hegyekben. Ültek már átkarolva egy biciklivázon szerelmesen? S emlékeznek a koltói nászutasokra? Ugye, igen? És ez még csak töredék mindabból, ami itt szép sorban következik.
Raktári jelzet: S 24
1953-ban született. Pályafutását a Magyar Televízióban kezdte, mint szerkesztő-riporter. Később a Családi tükör című műsor felelős szerkesztője lett és éjszakai műsorokat vezetett a Kossuth adón. 1994-ben egyike volt a politikai okból a Magyar Rádióból elbocsátott 129 rádiósnak. 2010-ben egy váratlan döntéssel hátat fordított addigi szakmai életének, és 2011-ben megjelent az első regénye: „El Camino – Az út, ami hazavisz" címmel.
Abban a kerületben, ahol élek, van egy szép, zöld park. Ebben a parkban szoktam naponta háromszor sétáltatni Lujzát, a kutyámat, és ha van időm, leülök nézelődni. Fél óra alatt elvonul a szemem előtt a környék lakosságának teljes keresztmetszete, járó-kelő emberek, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények, jókedvűek és haragosak, szóval boldog, boldogtalan. Jó megfigyelő vagyok, és igen érzékeny. Néha annyi idő elég, hogy belelássak valaki lelkébe, amíg átsétál a parkon…
Édesanyám könyvtáros volt, így gyerekkoromban, miközben őrá várakoztam, „kiolvastam" egy teljes gyerekkönyvtárat. Ott ivódott belém a mesék iránti vonzalom, ami felnőttként is velem maradt. De ma már nem a tündérkertek aranyhajú királylányai érdekelnek, hanem a valódi emberek. Üldögélek a juharlevelű platánok alatt, és figyelem őket. Hallgatom, miről beszélgetnek, elképzelem, milyen lehet az életük, mire gondolnak, kihez sietnek, mi után vágyakoznak.
Hiszen minden pillanatban íródik körülöttünk egy igaz mese. S annak, aki figyel, megnyílik a teljes mesekönyv, és a sok bátor hős között felfedezheti önmagát.
Raktári jelzet: S 14
1973-ban született. Focistának készült... de elragadták a harcművészetek. Szociológiát végzett...vállalkozó lett. Regényt szeretett volna írni... összefüggő tárcák lettek belőle.
Nagyanyám áldott szerencsével tért vissza Auschwitzból, hogy idehaza megkeresse gyermekét, a Szegeden magányosan kóválygó nagybátyámat. Ezzel a pedigrével akár a szélsőjobboldali-antiszemita Jobbik alelnöke is lehettem volna. Nagyanyám nagypolgári családból származott, a mindent államosító negyvenes, majd az ötvenes években is „gyönyörű" csehszlovák női táskákkal kereskedett Pécsett. Ha ezt vesszük, csatlakozhattam volna az egykori kommunista ifjúsági vezető által alapított Demokratikus Koalícióhoz is. Volt a családnak kommunista ága, az, amely az MSZMP-s Pozsgayban és Szűrösben hitt. Ez bőven elég lett volna, hogy az antikommunista, jobboldali Fideszhez álljak. Másodnagynénikém ki nem állhatta a ma már elismert egyházként működő Hit Gyülekezetét – én meg a nagynénikémet, de ezt sosem árultam el neki –, így küzdhettem volna a liberális Szabad Demokraták Szövetségének valamely országos politikai tisztségéért. Szerkesztője voltam a konzervatív-liberális Tamás Gáspár Miklós első, Magyarországon kiadott könyvének (amelynek előszavában, nagy büszkeségemre, „ifjú barátjának" nevezett), így aztán lett volna később protekcióm ahhoz, hogy a kommunista Zöld Baloldalhoz csatlakozzam.
Ez sem így lett...
Raktári jelzet: S 76
1952-ben született. Író, újságíró, tréner, mentálhigiénés szakember, gyásztanácsadó, a gyászolókat segítő Napfogyatkozás Egyesület elnökségi tagja. Önkéntes munkáját 2001-ben a Magyar Hospice Alapítvány Hospice emlékérmével jutalmazták, majd ugyanebben az évben a hospice szolgálatban végzett segítő munkájáért a kormány Pro Sanitate díját vehette át. Személyes és munkája során szerzett tapasztalatait könyvek formájában dolgozta fel, illetve előadások, tréningek keretében osztja meg az érdeklődőkkel.
Egy regény a férfiak elhallgatott fájdalmáról.
A kimondatlan szavakról. Az elfojtott érzelmekről.
Egy terapeuta megrendítő könyve a férfiak és nők egymásért folytatott örök küzdelméről.
János élete teljesen a feje tetejére áll, mikor felesége egyik pillanatról a másikra elhagyja. A megdöbbent és elkeseredett férfi minden erejével próbál megküzdeni a ténnyel, hogy faképnél hagyták, hogy már csak a szobanövényével vagy a sörösüvegével társaloghat a sivár lakásban, hogy a felesége mással kávézik délutánonként. Miközben a hullámok egyre inkább összecsapnak a feje fölött, régi és új barátokat, újabb és újabb elárult férfiakat faggatva próbálja megérteni, mi is történt vele. Rádöbben, hogy férfitársai is átéltek már az övéhez hasonló fájdalmakat, és hogy ahányan vannak, annyiféleképpen birkóznak kapcsolatokkal, gyerekekkel, családdal, elválással, felelősséggel és legfőképpen az érzelmeikkel.
Jánosnak sincs végül más választása, szembe kell néznie a lelke legmélyére temetett titkokkal, amelyeknek addig még a létezését is tagadta.
Singer Magdolna regénye az elhullajtott és elfojtott férfikönnyekről, az elengedésről és megtartásról szól. Arról, hogy összeforrhatnak-e újra a megtört szívek és a darabokra hullott kapcsolatok.
Raktári jelzet: S 63
1956-ban született. Újságíró, rádiós riporter, műsorvezető és szerkesztő, illetve színházi sajtóreferens, aki pályáját színésznőként kezdte. Anyai ágon zsidó családba született, sok családtagját a holokauszt során meggyilkolták. Apja a születése napján disszidált, így édesanyja nevelte. Az 1990-es évek közepétől újságíróként is dolgozott. A 168 Óra közéleti hetilapnál, a Mozgó Világ folyóiratnál, 1999-től a Népszabadság hétvégi mellékletében jelentek meg interjúi, tárcái, tévékritikái, színházi írásai és riportjai, 2000-től pedig a Premier színházi magazin számára készített tárcákat, portrékat, interjúkat.
Száll a füst. Száll a por és a hamu. A felhőből kibontakozik egy alak, és nyomban beszélni kezd. Egymásba érnek a történetek a moszkvai nagyhercegeket szédítő világszép nagynéniről, egy prolicsaládról, egy értelmetlen brazíliai utazásról és egy még értelmetlenebb hazatérésről. Egy régen elmúlt család tagjairól, egy kispesti házról, egy kalapszalonról, az ítélőképesség hiányáról és persze a deportálásról. A mesélő a konyhában ülve varr, szavai nem kímélnek senkit és semmit, csúfondárosan mutogatnak a szerelemre minden áron, a magányra, a dacosan egyedül vállalt gyerekre, a benne újraéledő álmokra és az önáltatásra. Mondja, egyre csak mondja. Mi hallgatjuk. Temetünk. Sírunk. Röhögünk.
Raktári jelzet: S 14
(C) 2023 | TISZAÚJVÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT ÉS KÖNYVTÁR | Készítette: TPMH