Áprillis 23. - A Könyv napja
1995-ben katalán javaslatra az UNESCO április 23-át a Könyv napjává ill. Szerzői Jogok napjává nyilvánította. Dátuma katalán hagyományból ered. Ezen a napon a férfiak vörös rózsát adnak a nőknek, akik ezt a gesztust ajándék könyvvel viszonozzák. Az internet és az online világ térhódítása mellett fontos feladat a könyv és az olvasás népszerűsítése.
Mátyás Ferenc költő gondolata a könyvről és az olvasásról:
„a könyv tudásunk egyetlen nyitja,
az olvasás eszed gyarapítja,
s szebb leszel, még szebb, hogy ha sokat tudsz,
az üres lélek elszáradt kaktusz."
A könyv nem csak egy tárgy. Nem csak egybekötött, lapozható ívekből álló, fedéllel ellátott írásmű. Fellapozva, beleolvasva sokkal több annál. Ismereteink, tudásunk bővítésének egyik eszköze. Elménk karbantartója. Magányos óráinkban társ, bús hangulatunkban jó kedvre derít. A könyvvel időutazáson veszünk részt akár a múltba, akár a jövőbe repítve. Kérdésekre választ ad, jó tanáccsal lát el. Ismeretlen világok, tájak, országok felfedezését teszi lehetővé. Gondolatokat közvetít és ébreszt, érzéseket vált ki, a fantázia tárhelye. Egy könyv olvasása öröm, izgalom, várakozás, felismerés. Az olvasás személyiséget fejleszt. A könyv és az olvasás az emberiség egyik legnagyobb kincse.
„Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
Babits Mihály
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember –
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember."
A könyv hosszú utat tett meg mai formájáig. Kezdetben az ember barlangok falára festette fel vagy állatok csontjaiba véste gondolatait, élményeit. Először Mezopotámiában alkalmaztak agyagtáblákat, melyeket hosszú időn át használtak. A táblák tartósak voltak, de körülményes volt használni. I.e. 2900 táján az egyiptomiak felfedezték, hogy a papirusz felülete jól használható írásra. A kínaiak leleményességére vall, hogy már i.e. 300 körül bambusznádat és selymet is felhasználtak írásfelületként. Az első papírt is a kínaiak állították elő időszámításunk előtt a papíreperfa belső kérgéből. A pergamen hamarosan kiszorította a papiruszt. A IV. században kialakuló kódexek is pergamenre íródtak, egészen a papír megjelenéséig. A IV. századig a kódexek egy ívből álltak. Számos lap egymásba hajtogatásával, középen átvarrással egybeerősítve készültek az ívek. A könyvforma előnye a tekerccsel szemben a kemény borítás. A kódex olyan könyv, amely több kisebb összefűzésével alakult ki. Borítójuk papiruszkartonnal bevont kecske- vagy juhbőr. A könyvnyomtatást először Kínában a IX. században találták fel. A ma ismert technikát 1453-ban az aranyművesből lett nyomdász, Johannes Gutenberg alkalmazta.
Egy fél mákszemre került a világ legkisebb könyve. A könyv mérete nyolcvannyolcszor kisebb, mint a korábban a legkisebb nyomtatott könyvként bejegyzett Guinness-rekord, és hatvanhétszer kisebb, mint az orosz Rekordok Könyvében rögzített könyv mérete. Vlagyimir Aniszkin, a könyv megalkotója az Orosz Tudományos Akadémia szibériai részlegének elméleti és alkalmazott mechanikai intézetében dolgozik.
A világ legnagyobb könyve az Aggteleki Nemzeti Parkban tekinthető meg. 346 oldalas, egy lapjának mérete 418×377 cm, súlya pedig 1420 kg. A könyvet a Guinness 2010. március 21-én hitelesítette, mint "a világ legnagyobb könyve".
Ahogy a középkorban, kódex kötéssel kötötték be a könyvet. Az elő- és hátlapja 4 cm vastag fatáblából készült, és 13 egész marhabőrrel borították be, valamint hagyományos módon kender madzagokkal, zsinegekkel, nagy tűkkel, vásznakkal varrták össze a könyv lapjait és gerincét. Öt darab nagy zsanér biztosítja, hogy a könyv nyitható legyen.