A könyvtárosok világnapja: április 14.
A könyvtárosok világnapja 2011 óta kerül megrendezésre az Amerikai Könyvtárak Szövetsége – ALA és a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége – IFLA kezdeményezésére.
Április 14. világszerte a könyvtárosok világnapja. A cél, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak, könyvtárosok nyújtotta értékekre.
„ A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz."
Hamvas Béla
Nézzük meg Darvasi László szemszögéből is, aki kissé ironikus jellemzést ad a könyvtárosokról.
Darvasi László: Karácsonykor a könyvtárosokról
„ A világ sok helyén élnek ők, és éppúgy lehetnek dánok, chileiek vagy japánok. Persze én a magyar könyvtáros kisasszonyokat ismerem, akik általában annak a háznak, intézetnek vagy szellemi konglomerátumnak a lelkei, ahol éppen felügyelik a könyvek virágoskertjét. (…)
A könyvtáros kisasszonyok lehetnek férjezettek, többnyire azok is, illetve lehetnek férfiak. Igen, könyvtáros kisasszonynak nevezzük őket is, holott hímek, zakójuk kicsit kopott, cipőjük kicsit félretaposott, és kicsit hadarnak is.
A könyvtáros kisasszonyok kedves emberek. Ám a mosoly, a melegség mögött ortodox szigor munkál. Mert mélyen hívő emberek ők, eltökélten hisznek a gutenbergi világrendben, amelynek fennmaradásáért ők felelnek. E hitüket könnyen próbatétel alá lehet vetni. Leemelsz a polcról egy könyvet, majd nem oda helyezed vissza, ahol eredetileg volt. A műveletet a könyvtáros kisasszony tekintete előtt kell végrehajtani, igen, nyomban hó hull a tarkódra, és a mondatban, amelyet ekkor hallasz – „Annak nem ott van a helye!" –, hideg, fémes és könyörtelen erőt érzel. Ez az előbb még oly kedves ember egyszerre mord cerberussá válik!
Az is tanulságos próbatétel, amikor a kikölcsönzött könyvet nem viszed vissza. Ez persze igazi bűntény, és nem is a könyvtárral, mint inkább a könyvtáros kisasszonnyal szemben, aki soha nem felejti el, és soha nem bocsát meg, lehettetek bár szívbéli barátok, ülhettetek a rőten ragyogó világpark őszi részlegében, csókolózhattatok az Akadémiai Nagylexikon sorozatának dőlve, nem, ha a könyvet nem szolgáltattad vissza időben vagy egyáltalán, mindig érezni fogod a könyvtáros kisasszony keserűségét, vádját, elárultatása nem csillapítható fájdalmát. És nem reménykedhetsz megbocsátásban. Sem pedig felejtésben. (…)
Egyszer, tényleg csak próbaképpen direkt összekevertem a könyveket egy kedves könyvtáramban, másnap újra mentem, hogy lássam, mi a helyzet. Olyan szomorúan néztek rám a pult mögül, hogy elszégyelltem magam, azt dadogtam, talán tegnap kissé szertelen voltam, de máris sietek, és helyreállítom a világrendet. Na hiszen, a világrend! Már helyre volt állítva! Nekem szerencsém volt. De a könyvtártörténet ismer olyan könyvtáros kisasszonyt, aki az egyik ilyen pimasz olvasóját egy nyolckilós helytörténeti lexikonnal ütlegelte félholtra, és nemhogy megbüntették volna, de a bíróság nagyobb vásárlási keretet állapított meg neki.
Ha egy könyvtáros kisasszony rápillant a könyvespolcra, akkor… hopp, már ez is milyen ósdi fogalom: könyvespolc. Mintha azt mondanám, síremlék, emlékmű, köztéri szobor a 19. századból. Ha tehát a könyvtáros kisasszony rápillant a tradicionális világot jelképező könyvespolcra, azon nyomban autista lesz, esőcseppszámoló és fejtornaművész, elméje úgy kezd működni, mint a CIA vagy a KGB szervere, egyetlen szempillantás alatt tudja, hogy a felső polcról hány könyv hiányzik, kicsoda kölcsönözte ki, és mikor kell visszahozni őket, te jó ég, suttogja, tegnap lejárt a kölcsönzési ideje a Karácsonykor szökött el a feleségem! című regénynek, és dr. Bakonyi nem hozta vissza!
Sokan kérdezik, hogy miért maradnak fent a könyvtárak, miért marad fent a könyv. A könyvtár csodájáért leginkább a könyvtáros kisasszonyok a felelősek, e csodához a legközelebb is ők egzisztálnak, milyen lenyűgöző és szomorú, hogy minden reggel a csoda szívébe indulnak dolgozni! "
Eddig az idézet. De, hogy hogyan látom őket és munkájukat én, mint könyvtári dolgozó, de nem könyvtáros?
A könyvtárosok valóban kedves kisasszonyok, és urak. Jó emberismerettel, empátiával, segítőkészséggel, rendelkeznek. Nagyon sokféle ember tér be a könyvtárba különféle jellemmel, kéréssel, de mindenkit ugyanolyan szívesen látnak, szolgálják ki az igényeiket. Szociálisan érzékeny emberek, és nem annyira szigorúak, ahogyan Darvasi László írta. Egy évben legalább egyszer, a „megbocsátás hetén" mindenkinek megbocsátanak.
Ahhoz, hogy tudjanak segíteni, könyvet ajánlani az olvasóknak, tájékozottnak kell lenniük a könyvek, írók, kategóriák világában. Ismerniük kell a különböző tudományterületeket, tisztában kell lenniük a tudományágak fejlődésével, az újabbak megjelenésével. A modern digitális világ mindenhová beférkőzött, a könyvtárba is, ezért a könyvtárosoknak sokféle számítógépes programot kell ismerni és alkalmazni, és lépést tartani a technikai fejlődéssel. A könyvtárban klubok és foglalkozások is vannak, melyek szervezéséhez, vezetéséhez is sokfajta képesség, készség szükséges. Rendkívül kreatívak, ami meglátásom szerint az egyik kulcsa eredményes munkájuknak.
A gyerekkönyvtárosnak a különböző foglalkozások megtartásához elengedhetetlen a pedagógiai érzék, a kézműves programokhoz pedig a kézügyesség.
Igyekeznek lépést tartani az olvasói igényekkel, sokféle dokumentum beszerzésére törekednek (könyv, folyóirat, hanganyag). Ehhez és más fejlesztésekhez is sokszor pályázatot kell benyújtani, amelyet szintén ők készítenek el. A korszerű elvárásoknak megfelelően, online szolgáltatásokat, irodalommal, kultúrával kapcsolatos tartalmakat készítenek.
Ahhoz, hogy az olvasók hozzájussanak a dokumentumokhoz és egyéb tartalmakhoz, hogy színvonalas szolgáltatásokat tudjanak biztosítani, olyan sok háttérmunkára van szükség, amelyet itt fel sem tudnék sorolni.
Látható tehát, hogy az olvasók kiszolgálása csak egy kis szeletét képezi sokszínű munkájuknak.
Írta: Korpás Szilvia