Blog
50 éves a Brassai - Tiszaújvárosi évfordulók
Az iskola épülete a sátortetővel (1993)
Az idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Brassai Sámuel Szakmunkásképző és Szakközépiskola. Ennek alkalmából tekintsük át röviden a szakmunkásképzés történetét városunkban.
A térség iparosodásának előrehaladásával egyre több szakmunkásra volt szükségük a gyáraknak, ehhez viszont elengedhetetlen a kor igényeit kielégítő képzés. „Az első lépés az volt, amikor 1958-ban, 15 érettségivel rendelkező fiatalt, a Tiszai Erőmű Vállalat hőtechnikai műszerész tanulónak beiskolázott. Akkoriban és még jó néhány éven keresztül a gyakorlati oktatás a bázisvállalatnál, tehát a Tiszai Erőműben, az elméleti képzés pedig a 116. Sz. Iparitanuló Intézetben folyt."[1] Az erőmű igényeinek megfelelően több szakmában indult el a képzés. „Az 1959/60-as tanévre már az alábbi szakmákra is felvettek és képeztek tanulókat: lakatos (26 fő), esztergályos (6 fő), motortekercselő (8 fő), villanyszerelő (12 fő). Az elméleti oktatást a 100. sz., 101. sz. és a 116. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetek biztosították Miskolcon."[2]
Az intézmény történetében jelentős előrelépést jelentett, amikor 1961-ben a Munkaügyi Minisztérium engedélyezte egy fiókiskola létesítését a Tiszai Erőműben. A hatvanas évek közepétől a TVK támogatásával újabb szakmák képzését kezdték el. Az elméleti oktatás a barakkban, a gyakorlati képzés pedig a Tiszai Erőmű területén zajlott.
Az elméleti oktatás helyzete javult, amikor a Tiszai Vegyi Kombinát területén 1966 szeptemberében beindult a 30 férőhelyes lakatos alapképzésre felszerelt vállalati tanműhely, a Tiszai Erőmű Vállalat területén pedig felszámolták a tanteremként használt felvonulási épületet. Az energiatermelő főépület mellett két előadótermet alakítottak ki az elméleti oktatás további biztosítása érdekében.[3] A TVK szakmunkás igényét úgy biztosították, hogy a vegyész tanulók az elméleti képzést Kazincbarcikán a 105. sz. Szakmunkásképző Intézetben kapták meg, a gyakorlati oktatást pedig a vállalat tanműhelyében oldották meg.
Az anyagi és személyi adottságok szűknek bizonyultak a képzés számára, ezért egyre inkább az önállóság feltételeinek kialakítása vált elsődlegessé. 1970 egy fordulópont az intézmény életében, ekkora alakultak ki a két fiókiskola összevonásának kritériumai és nevezték ki a függetlenített igazgatót.
Az iskola zsúfoltsága egyre nagyobb problémákat okozott. 1966-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Beruházási Iroda a Debreceni Tervező Vállalatot bízta meg, hogy készítse el a 16 tantermes szakközépiskola, a hozzá tartozó 300-600 adagos konyha, illetve egy szolgálati lakás beruházási programját. „Az épületet a városrendezési tervben megjelölt és jóváhagyott helyre, vagyis a Víztoronytól északra, és a IX. ütemtől keletre, a szőnyeglakótelep szomszédságába tervezték…. A beruházásra 14.271.000 Ft-os költséget számítottak, és 1969 decemberére szerették volna átadni."[4]
Az iskola épületének tervezője, Sum Mihály két alternatívát dolgozott ki, azonban Mikolás Tibor főmérnök, Bodnár János iskolaigazgató és a beruházó úgy látták, hogy a létesítményt egyedi terv szerint kellene megépíteni. „…engedélyezték a típustervtől való eltérést, Sum Mihály a MOT IV.56/2/1962. számú iskolatípusok szeletterveiből egyedi tervezésű épületet állított össze úgy, hogy abban már az előírásoknak megfelelően tudta tájolni a helyiségeket, és biztosítani a beépítettséget, miközben a helyi viszonyok igényei is teljesültek."[5]
Végül az építkezés két ütemben valósult meg: 1971-re megépült 5 műhelyterem, melyben már 18 osztály tanult 556 tanulóval. 1972-ben elkészült az intézmény főépülete, 10 tanteremmel, s ekkor önállóvá vált a 106. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet néven. 1973. május elsején adták át az iskola épületét. Az új oktatási intézményt a Tiszai Vegyi Kombinát, a Tiszai Erőmű Vállalat és a Munkaügyi Minisztérium hathatós támogatásával építették fel.
Az átadást követő évben indult el a szakmunkásképzésre épülő 3 éves szakközépiskola, ugyanis a tárgyi és személyi feltételek 1978-ban már lehetővé tették, hogy a megyében először, megszervezzék a szakmunkásképzési célú szakközépiskolai oktatást, irányítástechnikai műszerész szakmában. A szakközépiskolai képzés mellett elindították a Dolgozók Gimnáziumának érettségi előkészítő osztályait. [6]
A városban működő 3 nagyvállalat (TVK, TEV, TIFO) anyagilag folyamatosan támogatta az iskolát. Az oktatott szakmák palettája az igényeknek megfelelően többször módosult az évek során. Ezeknek a változásoknak a feltérképezésére, ebben a blogban én nem vállalkozom, csak néhány új szakterületről teszek említést.
1985-ben korszerű tanműhelyt alakítottak ki, a Tiszai Erőmű Vállalat patronálásával, a lakatosok, hegesztők, villanyszerelők gyakorlati képzésére. A Hegesztő szakma Kiváló tanulója megyei döntőjének megrendezésével avatták fel. [7] A műhely berendezésének egy részét a szakmunkásképző biztosította, viszont a drágább berendezéseket pl. marógép, esztergapad, védőgázas hegesztőgép már az erőmű szerezte be. [8]
1985-ben új számítástechnikai labort alakítottak ki az intézményben. 2 db számítógépet a megyétől kapott az intézmény, a többit pedig saját költségvetésből szerezték be. A gépek mellé kiegészítőket is vásároltak, így az irányítástechnikai műszerész tanulók a tananyaghoz kapcsolódva már hardver ismereteket is elsajátíthattak. [9]
A Szakmunkásképző épülete az 1980-as években
A Szakmunkásképző épülete az 1980-as években
Gyakorló műhely (1977)
Gyakorló műhely (1980-as évek)
1990-től oktattak nőiruhakészítést az intézményben. „1992-ben alakították ki a gyakorlati tantermet, ahol 32 db varrógépet helyeztek el. „A hely a délutáni órákban a végzett varrónők számára jelent pénzkereseti lehetőséget. Az avatóünnepséggel egy időben kiállítás nyílt a tanulók munkáiból. Az iskola vezetésének az volt az elképzelése, hogy saját butikot és gyors cipőjavító műhelyt nyitnak."[10] A nőiruhakészítő szakma kapcsán még egy eseményről tennék említést. 2001-ben a millenniumi rendezvények részeként került sor a Művelődési Központ, valamint az Eötvös József Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium szervezésében a Magyarországi viseletek a honfoglalás korától napjainkig című divattörténeti kiállításra. A tárlaton bemutatott ruhákat [11] a tiszaújvárosi Brassai Sámuel Szakközépiskola nőiruha-készítő tanulói varrták.[12]
2017-től ismét jelentős változás történt a képzésben: a Brassai diákjai ettől a tanévtől kezdődően a MOL Petrolkémia Zrt. tiszaújvárosi gyárában tanulhattak a duális képzés keretében.
Az oktatott szakmák sokasága és a tanulók létszáma miatt már nagy gondot okozott, hogy nem volt elég tanterem: 28 osztályra jutott 12 tanterem. A helyhiány miatt bevezették a délutáni oktatást, ez azonban hosszú távon nem volt tartható. 1989-ben nyílt lehetőség a bővítésre. A sátortetős térben 6 tantermet és 3 szertárat alakítottak ki. A kivitelezést a Közmű- és Mélyépítő Vállalat végezte. A tanácstól pedig az iskola megkapta a szükséges pénzt a padok, táblák és felszerelések megvásárlására. [13] 1998-ban a Szakmunkásképző az iskola udvarán, a már meglévő épület folytatásaként kétszintes épülettel bővítette az intézményt. A 275 négyzetméteres épületrészben 4 tanterem és egy vizes blokk kapott helyet. A 30 millió forintos beruházás lehetővé tette a robottechnikai szaktanterem kialakítását is.
Az elmúlt 50 évben az iskola tanulói számos sikert értek el a szakmai és sport versenyeken, illetve az intézmény számos rendezvénynek adott otthont. Az eredmények bemutatására nem vállalkoztam, csak érdekességként kiemeltem néhányat.
1997-ben „A szakma kiváló tanulója" hegesztőverseny országos döntőjét bonyolították le az iskolában. Az intézmény történetében először rendeztek ilyen rangos eseményt. A feladatokat a Nemzeti Szakképzési Intézet szakemberei állították össze. A verseny másik tétje, a Magyar Hegesztéstechnikai Intézet által elfogadott minősítések megszerzése volt. Öt próbadarab kapta meg a minősítést, ebből kettő a tiszaújvárosi Forgács Jánosé volt, így ő lett a verseny első helyezettje. [14]
1997-ben Budapesten rendezték meg a szakma kiváló tanulója géplakatos verseny országos döntőjét. A verseny első helyezettje Vásári Zsolt, a Brassai Sámuel Szakközépiskola és Szakmunkásképző végzőse lett. Ezzel a teljesítménnyel, jeles eredménnyel, a szakmunkás bizonyítványt is megszerezte.
1999-ben, mint a verseny előző évi nyertese a Brassai rendezhette a Magyar Elektronikai Egyesület Miskolci Területi Szervezete és a B-A-Z Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a Bláthy Ottó Elektrotechnika Versenyt, melyre az ÉMÁSZ Rt. területén található valamennyi szakirányú képzést folytató iskola tanulója benevezhetett. A verseny ideje alatt a kísérőtanárok megtekintették a Brassai tanműhelyeit. [15]
50 év egy intézmény életében még nem olyan hosszú idő, ennek ellenére számos szervezeti változás történt az iskolában. 1977-ben szervezték meg az iskola mellett működő kollégiumi ellátást 110 férőhellyel, amelyet a Városi Tanács 1990-ben szüntetett meg.
Tiszaújváros intézményei a rendszerváltás után szakítottak a régi számozásos névvel. A nevelőtestület, az iskolaszék és a diákönkormányzat a Brassai Sámuel Szakközépiskola és Szakmunkásképző elnevezést javasolta, amelyet 1996. augusztus 30-án a Városi Önkormányzat engedélyezett. Az 1996. október 22-én rendezett névadó ünnepségen az intézmény hivatalosan is a XIX. században élt polihisztor Brassai Sámuel nevét vette fel. A névadó ünnepséget a Derkovits Művelődési Központban rendezték, ahol ünnepi műsort mutattak be az iskola tanulói. Az alkalomból az intézmény tanműhelyében szakmabemutató kiállítást rendeztek, amit a Derkovits Művelődési Központban tartott műsor után nyitottak meg. Az ünnepségre külön iskolaújságot is szerkesztettek a diákok. [16]
2000-ben Tiszaújváros Önkormányzata jelentős mértékben átszervezte intézményhálózatát, ez alól természetesen a Brassai sem lehetett kivétel. Az összevonás következtében megszűnt, mint önálló intézmény a korábbi Eötvös József Gimnázium és Ipari Szakközépiskola, a Brassai Sámuel Szakközépiskola és Szakmunkásképző, valamint az Apáczay Csere János Középiskolai Kollégium. Az összevonást követően a közös intézmény a Középiskola és Kollégium nevet kapta, központi telephelye pedig az addigi Eötvös József Gimnázium és Ipari Szakközépiskola épülete lett. 2001. április végétől az intézmény új neve: Eötvös József Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium.
2014. szeptember elsején az összevont középiskolából kivált a Brassai, amely Tiszaújvárosi Brassai Sámuel Szakképző Iskola néven működött tovább, szervezetileg a miskolci tankerülethez kapcsolódva. 2015. július elsejével megalakultak a szakképzési centrumok, a KLIK a jogszabályban foglaltak szerint a Brassai a feladatellátást szolgáló vagyon dokumentumait átadta az új fenntartónak. 2016. szeptember 1-jétől a törvényi változásokhoz alkalmazkodva a Szerencsi Szakképzési Centrum Tiszaújvárosi Brassai Sámuel Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája lett. 2020-ban ismét változás történt az intézmény nevében, napjainkban Szerencsi Szakképzési Centrum Tiszaújvárosi Brassai Sámuel Technikum és Szakképző Iskolának hívják.
Kitka Zsuzsa
helyismereti könyvtáros
[1] Hajdu Imre: Kirakatszerepben: Leninváros (1972-1977) . Tiszaújváros: Hajdu-Vinpress, 2008, p. 47.
[2] forrás: https://109.hu/?L=csoportok.adatlap&id=3031
[3] forrás: https://109.hu/?L=csoportok.adatlap&id=3031
[4] Kákóczki Balázs: A megtervezett város: Tiszaújváros építésének története 1955-től 1991-ig. Tiszaújváros: Tiszaújváros Város önkormányzata, 2016. p. 190.
[5] Kákóczki Balázs: A megtervezett város: Tiszaújváros építésének története 1955-től 1991-ig. Tiszaújváros: Tiszaújváros Város önkormányzata, 2016. p. 191.
[6] Tirkala Ferenc: Kitartó munka eredménye, a megyei versenyek tükrében = Leninvárosi Krónika 2. évf. 10. sz. 1984. március 8. p. 4.
[7] Taucz Ernő: Tanműhelyavatás, megyei versennyel = Leninvárosi Krónika 3. évf. 8. sz. 1985. február 21. p. 3.
[8] Tamás Mariann: Tanműhely az erőműben = Leninvárosi krónika 7. évf. 45. sz. 1989. november 9. p. 3.
[9] A 106-os „háziszentélye"= Leninvárosi Krónika 3. évf. 45. sz. 1985. november 7. p. 5.
[10] Országos verseny a Brassaiban: tiszaújvárosi az első helyen = Tiszaújvárosi krónika 15. évf. 12. sz. 1997. március 20. p. 3.
[11] Regionális verseny a Brassaiban = Tiszaújvárosi krónika 17. évf. 10. sz. 1999. március 11. p. 2.
[12] 106-osból Brassai Sámuel: iskolakeresztelő = Tiszaújvárosi krónika 14. évf. 44. sz. 1996. október 31. p. 5.
[13] Tamás Mariann: Tanműhely, mely munkahely is lesz?: butik és cipőjavítás = Krónika 10. évf. 25. sz. 1992. június 18. p. 5.
[14] 2012-ben az Eötvös József Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégiumban a varrónő képzés megszűnt, és az intézmény a Helytörténeti Gyűjteménynek adta át a babákat.
[15] Csesznák Ildikó: A tiszaújvárosi közművelődés krónikája. Tiszaújváros: Derkovits Gyula Művelődési Központ és Városi Könyvtár, 2007. p. 367.
[16] Tamás Mariann: Bővítik a szakmunkásképzőt: hat új tanterem = Leninvárosi Krónika 7. évf. 17. sz. 1989. április 27. p. 3.
